Biográfia :

Bob Marley Élete

1963-ban a jamaicai popveteránnak számító Joe Higgs segítségével megalakította Wailers nevû csapatát. 1972-ben Marley bekopogtatott a Basing Street Studios of Island Records kiadó tulajdonosához és alapítójához, Chris Blackwell-hez, aki egyedülálló ajánlatot kínált egy új album létrehozására. Ez volt az elsõ alkalom a zene történetében, hogy egy reggae-t játszó csapat ilyen minõségû felvételi lehetõséghez juthatott. A megszületett album az elvárásoknak megfelelõen minden korábbi elképzelést felülmúlt. A Catch A Fire nemcsak tartalmában, hanem csomagolásában és a piacra kerülését megelõzõ reklámkampányában is csúcsokat döntött. Európai, afrikai és amerikai fellépéseik során végig teltház elõtt játszottak, a fiatal Bruce Springsteen segítõjeként is felléptek. Már-már politikai jelentõsége volt, hogy fellépései alkalmával mi módon teszi le voksát a szabadság és függetlenség eszméi mellett. Feltehetõleg az így keltett indulatok váltották ki azt a merényletet, melybe csaknem belehalt.

1978-ban megkapta az ENSZ békemedálját, életmûvének koronájaként pedig 1980-ban meghívást kapott a felszabadított Zimbabwe függetlenségi ceremóniájára. Hazatérte után amerikai koncertturnéját le kellett mondania, mert rákot állapítottak meg nála. Nyolc hónappal a diagnosztizálás után halt meg. Eszméi és zenéje a mai napig ösztönzõ erõvel hatnak számtalan együttesre.

Bovebben:

Bob Marley

(1945-1981)

1945 február 6.-án született Rhoden Hell-ben, mely egy Jamaica északi csücskében található kis település, ahol óriási marihuana ültetvények terülnek el. "Apám angol volt, a brit hadsereg katonája, akit Jamaicába vezényeltek. Anyám fekete aszzony, én meg sem fekete sem fehér. Senki sem vagyok." Leszerelése után az apa Jamaicában telepedett le, kis farmot vásárolt, gazdálkodásból tartotta el a családot. 1950-ben azonban meghalt, és a család Kingstonba, a fõvárosba költözött. Cedella Marley maradék pénzükbõl a Barrett street-en vásárolt olcsó lakást, és alkalmi munkákat vállalt. Bob iskolába járt, de idejének nagy részét az utcán töltötte. Az ötvenes évek második felében Jamaicában egymást érték a zavargások. A gyarmati uralom ellen küzdõ rasták tüntetéseket szerveztek, az utcákon mindennaposak voltak az összecsapások. Bob Marley tizenéves fejjel naponta találkozik ezekkel a problémákkal, látja az embertelen életkörülményeket, a munkanélküliséget. Az emberek egyetlen vigasza a zene, mely lehetõvé teszi, hogy a mindennapok nyomorúságát kiénekeljék, kitáncolják magukból. "Trenchtown-ban minden a zene körül forgott, és én úgy szívtam magamba a zenét, mint növény a táplálékot." Bob gitárt vásárolt, és zenekart alapított Desmond Dekker-tõl a késõbbi énekestõl tanulta a szakmai fogásokat. Seeco Patterson - a késõbbi Wailers dobosa - így emlékszik ezekre az évekre: "Számomra már akkor nyilvánvaló volt, hogy rendkívüli tehetség. Gyorsan tanult, bármit pillanatok alatt megjegyzett. Dalokat írt, naponta akár többet is, hallgatta a rádiót, eljárt mindenhová, ahol zenéltek, és saját feldolgozásában õ is elõadta, és akkor már mindenki biztos volt benne, hogy nagy énekes lesz."

1961-ben barátja és tanítója Desmond Dekker elvitte a Ken Dhouris Federal Sounds Recording Studio-ba, hogy egyik dalát lemezre énekelje. A dal címe: Judge Not (Ne ítélj); amerikai stílusú rhythm & blues ballada. A felvételért tíz dollárt kapott. A lemez megjelent és csúfosan megbukott. Az üzletemberek vállat vontak és ejtették Marley-t. Több lehetõséget nem kapott. Egyetlen ember bízott benne : Rita, késõbbi felesége, akivel egy fabódéban szegényes kis lemezbutikot nyitott. A bolti hangszóró egész nap Bob dalát bömbölte, de a vevõk ritkán nyitogatták az ajtót. A kudarc mégsem szegte kedvét. Barátaival, Neville O'Riley-vel és Hubert McIntosh-al ( akik késõbb Bunny Livingstone és Peter Tosh néven váltak ismertté ) továbbra is összejártak, és elhatározták, hogy énektriót alakítanak. Desmond Dekker, majd Jimmy Cliff próbálkozott meg ismét karrierjük egyengetésével, de a történelem megint közbeszólt. Kingstonban ismét zavargások törtek ki. Egymást érik a kivégzések, a rendõrsortüzek, de 1962-ben a rasta mozgalom eléri egyik célját, Jamaica felszabadul a brit gyarmati elnyomás alól. A szigetországban békésebb évek következtek. Bob Marleynak sikerül lemezeket megjelentetnie. Második kislemeze ismét kudarcot vallott, a harmadik úgyszintén. Ekkor új irányban próbálkozott, 1964-ben barátaival Wailin' Wailers néven együttest alapított, amelynek elsõ felvétele (Simmer Down) valóságos sikerrakéta lett. Késõbb Wailin' Rudeboys néven játszottak tovább és dalaik (Rude Boy; Rule them Rudie) folyamatosan ostromolták a sikerlistákat. A diadalmenet két évig tartott, majd a Rude Boy korszakot felváltotta a Sexboy-korszak, ekkor már Bob Marley és együttese a legnépszerûbb sztárok közé tartozott Jamaicában. 1966 április 22. Fordulópont az életében. Ezen a napon Haile Selassie Jamaicába látogatott. Látogatása során a jamaicai vezetõk célzásokat tettek arra, hogy felvilágosíthatná híveit isteni mivoltát illetõen, de a császár erre csak ennyit válaszolt: "Ki vagyok én, hogy megingassam õket a hitükben? " A reptéren százezrek várták. Bob Marley elbûvölten figyelte ezt a vallási indíttatású karneváli forgatagot, s ettõl kezdte tudatosan foglalkozott a rasta mozgalommal. Mielõtt elmélyülhetett volna az új vallásban, a család Amerikába költözött. Bob Marley az utóbbi három évben nagy sikerei ellenére alig pár száz dollárt keresett és édesanyja úgy döntött átköltöznek a jobb megélhetést kínáló USA-ba. Marley a rock hazájában zenészként akart dolgozni, de a dolgok másként alakultak. A Chrysler gyárban kapott munkát; kocsimosó lett, de egy nagy elbocsátási hullám alkalmával az elsõk között rúgták ki. Ugyanekkor megkapta a behívóját, vagyis az USA színeiben Vietnamban kellett volna embert ölnie. Így inkább visszatért Jamaicába.

Barátaival ismét életre keltette korábbi együttesét. Lemezeket adtak ki, koncerteztek, és Bob közben egyre szorosabb kapcsolatba került a rastákkal, tudatosodni kezdett benne az õt körülvevõ világ ellentmondásossága. Egyszer csak letartóztatták kábítószer-élvezet vádjával, hiába tartozik szervesen a ganja szívás a rasták életéhez, akkor is tiltott áru Jamaicában is. A börtönben töltött idõ alatt határozta el, hogy életét és zenéjét a rasta mozgalom szolgálatába állítja. Ebben persze nagy szerepet játszott cellatársa, Vincent Ford, ismert rasta vezetõ, aki elmagyarázta miért harcolnak, és mellesleg késõbb több világhírû dalának szövegét írta. Marley kiszabadulása után meghallgatást kért a rasták püspökétõl, Mortimo Planno-tól, akinek megvilágosodásról beszélt, és hogy szeretné életét a rasta-ügynek szentelni. A püspök, anélkül, hogy Marley-t korábban ismerte volna, Jah prófétáját vélte felismerni benne, és magához fogadta "tanítványnak". Az énekes prédikációkat hallgatott, megismerkedett a vallásos tanokkal, a rasták küldetésével, afrikai õstörténetükkel. 1969-es dalai már ennek szellemében szóltak. Megszületik a Jah-zene, az a lázadó és lázító, vallásos, misztikus, profetikus zene, mely egy elnyomott kisebbséghez szól. A 70-es években Marley gépfegyverrel, a fekete hatalom nevû mozgalom képviselõinek jellegzetes pózaiban látható. Harcosnak szólítják: JAH katonája. Az üzleti élettel minden kapcsolatot megszakít. Tuff Gong néven önálló lemezstúdiót hoz létre a King Street 127.-ben mely egyben a mozgalom kommunatanyája is. Elsõ saját kiadású lemeze a Trench Town Rock. A címadó dal óriási siker lett, melyek újabbak követtek. A 70-es évek elején a Wailers Jamaica legnépszerûbb csapata, így elhatározzák, hogy a nagyvilág elé állnak eszméikkel, dalaikkal. Chris Blackwell, az Island Records tulajdonosa lett a megfelelõ emberük. A szerzõdés megkötéshez Marley Londonba utazott, és itt már kiderült, hogy õt nem a siker vezérli, hanem Jah eszméit szeretné népszerûsíteni. A szerzõdés hatására egy nagyszerû albumuk jelent meg 1973 elején Catch A Fire címmel. A kritikusok eufórikus lelkesedéssel fogadták. Bob Marley személyében új sztárt ünnepeltek, a reggae-t pedig a rock megújítójaként emlegették. Még abban az évben (1973 novemberében) kiadták következõ albumukat, a Burnin' - t. Ez a lemez már Amerikában is nagy siker lett. A lemez megjelenése után Amerikában, majd Angliában turnéztak. A sikerük azonban egyik pillanatról a másikra megszakad. A hat rasta-zenész visszatér szülõhazájába. Peter Toshnak és Bunny Livingstne-nak elege lett az üzleti hercehurcákból, szólókarrierre vágytak, és Wire is kilépett a csapatból. Marley mellett csak a Barrett testvérek maradtak, velük szervezi újjá együttesét, most már Bob Marley & The Wailers néven. Az új felállású csapat elsõ lemeze 1974-ben jelent meg, és még az elõzõ albumok sikereit is felülmúlja. Régi szellemben, de új hangzással szólalnak meg, a szólóének mögött vokálozott Rita Marley, Judy Mowatt és Marcia Griffith. Az akkori kritika szerint legjobb zenekarok egyike volt a Wailers. ( Kár, hogy a mostani kritika nem így vélekedik - Skeeter ) 1976 áprilisában került a boltokba az új nagylemez, Rastaman Vibration címmel, és még megjelenés elõtt több milliós megrendelés futott be az üzletekbe.

1976 december 3.-án fegyveresek rontottak be Marley kingstoni lakásába, és tüzet nyitottak az ott tartózkodókra. Az énekest kevésbé sebesítették meg, de felesége súlyos sebet kapott, menedzsere pedig, -aki Marley elé vetette magát a lövésekkor - életveszélyesen megsérült. Valószínûleg ez annak hatására történt, miszerint Kingstonban az a hír terjedt el, hogy a lázító dalszövegeirõl híres énekes a miniszterelnöki székre pályázott. Marley a merénylet után azonnal elhagyta a szigetet, és csak másfél év után tért vissza. Londonba költözött, együttesével járta a világot, és népszerûsítették a reggae-t.

1977-ben jelent meg Exodus címû albumuk, mely a legvallásosabb mind közül. 1978-ba két újabb album; a Kaya balladákat, szerelmes dalokat tartalmaz, a Babylon by Bus pedig a világ körüli turnén felvett dalokat tartalmazza.

Bob Marley 1978-ban tért vissza Jamaicába. A nagy esemény tiszteletére a rasták békekoncertet rendeztek a legjobb reggae elõadók közremûködésével a kingstoni stadionban. Harmincezer ember gyûlt össze. A koncerten Marley lázító dalokat énekelt, miután mindenki tudta, hogy a miniszterelnök emberei is a nézõtéren vannak, akik a merényletet végrehajtották. Amitõl mindenki tartott elmaradt - helyette egy nagyon megindító jelenetnek lehettek tanúi a jelen lévõk. A koncert után Bob Marley lesétált a nézõk közé, és magával vitte a színpadra a két ellenségeskedõ párt vezetõjét, Michael Manley miniszterelnököt és Edward Seagát. A színpadon egybekulcsolva felemelte kezüket, hogy mindenki lássa a jelképes cselekedetet, és így táncoltak együtt a reggae ritmusára. "Legyen szeretet és béke! Legyen vége a háborúskodásnak" - énekelte együtt a harmincezer ember, és egy pillanatra mindenki békét kötött egymással. A zenének még sosem volt ekkora szerepe egy nép életében.

1979-ben Bob Marley már a harmadik világ más népeiért (pl.: Zimbabwéért ) énekelt, új Survival címû albumán az afrikai gerillaszervezetekkel rokonszenvezõ dalokat jelentetett meg. A sajtó pedig újabb címeket adományozott neki: A harmadik világ elsõ szupersztárja.

1980-ban jelent meg utolsó albuma Uprising címmel. A sajtóban ekkor már aggasztó hírek jelentek meg gyógyíthatatlan betegségérõl, melyet eleinte cáfoltak, de találgatásokat - agydaganat, leukémia - hallani lehetett. Egy NSZK-beli klinikán kezelték, dús rasta hajfonatai megritkultak, arca beesett, szeme fénytelen volt. Egy hír szerint késõbb átköltözött Amerikába, a kedvezõbb éghajlat miatt.

1981-ben új lemez helyett régi lemezeit adták ki újra.

A megdöbbentõ hírt 1981. május 11.-én közölték, miszerint Bob Marley leukémiában meghalt. Temetése Jamaicában nemzeti gyászünnep volt. Holttestét a Kingston-i stadionban ravatalozták fel; egyik kezében gitárjával, a másikban a Bibliával. Koporsójához tízezrek zarándokoltak el. A szertartás alatt a Wailers játszott, Rita Marley pedig gospeleket énekelt. A gyászbeszédet Edward Seaga új miniszterelnök mondta :

Nincs rá szó, mit érzek és mit érez Jamaica népe Robert Nesta Marley-t gyászolva. Munkásságának döntõ szerepe volt abban, hogy a jamaicai reggae zenét a világon mindenütt megismerték. Jamaica kulturális nagykövete volt, aki elõsegítette a különbözõ bõrszínû, nyelvû és vallású fiatalok együttmûködését és kölcsönös megértését.

Szülõhelyén temették el, utolsó útjára is tízezrek kísérték.